A kreativitás, alkotásvágy egész eddigi életemet átszőtte. Már kisgyermekként is készítettem tárgyakat. Legemlékezetesebb alkotásom egy telefonkészülék volt kartonból. Szerettem ”irodásat” játszani, ennek elengedhetetlen kelléke egy telefonkészülék. Miután ilyen játékom nem volt, alkottam egyet. Napokig agyaltam, tervezgettem, rajzolgattam, míg végül „legyártottam” kartonpapírból, erős ragasztóval összeillesztve az alkatrészeket. Volt kagylója és tárcsája, melyet egy ráerősített bugyi gumi rántotta vissza eredeti pozíciójába. Szüleim ezt látva karácsonykor megajándékoztak két db játék telefonkészülékkel. Gyönyörű vajszíne volt és úgy működött, mint egy igazi telefon. A lakás távolabbi részeiből tárcsázni tudtuk egymást, a telefon kicsörgött és ténylegesen beszélni tudtunk egymással. Örültem neki, de a mai napig is az általam készített játék maradt emlékezetes. Azóta tudom, hogy nem a végeredmény, hanem a tervezés, rajzolgatás az alkotás volt a játék maga.
Minden érdekelt. Édesanyámtól megtanultam kötni, horgolni, kézimunkázni. Ha összegubancolódtak a szálak, nemegyszer sírva fakadtam, de nem adtam fel. Újra és újra nekiveselkedtem, mindaddig, míg már én magam is bátran visszabontottam ez elrontott részeket és újrakezdtem.
Gimnáziumban politechnika órán a lányok varrni tanultak, lábpedálos Singer varrógépeken. Otthon nem volt varrógépem, így az első darabokat kézzel, aprólékos öltésekkel varrtam össze és HORDTAM őket. Később édesanyám Moszkvából hozott nekem és húgomnak egy táska varrógépet, ami elektromos, lábpedálos volt. Ez már maga volt a gyönyörűség.
Mire dolgozó nő lettem, már sok ruhámat magam készítettem el, először a szabásmintákat is én szerkesztettem, később egyszerűsítettem a dolgokon és divatlapokból kivett szabásminták alapján varrtam. Miután családom lett, a férjemnek és gyermekemnek is kötöttem, varrtam, bútorvédő huzatokat, ágyneműt, függönyöket készítettem, közben dolgoztam, háztartást vezettem. Mindig szakítottam időt a hobbijaimra. Sok üzlet volt, ahol olcsón lehetett textíliákat vásárolni, így sokat tudtam spórolni a háztartáspénzen.
Úgy tíz éve új szenvedély lépett az életembe, decoupage technikával különböző tárgyakat díszíteni. Segítőm és inspirálóm ezen a területen Sólyom Gabriella, a Re-Kreatív Kézműves Műhely megalkotója. Magyarországon viszonylag új technika a textilkeményítés, szoborkészítés, ezt is kipróbáltam.
Mind a mai napig nagyon szeretek varrni, kézimunkázni, tárgyakat díszíteni, mindig motoszkál a fejemben valami új elképzelés, új terv, amit meg szeretnék valósítani. S ezen akaratnak csak az idő hiánya szab határt.