Kőrösfői emlékeim

Hat évvel ezelőtt 2010-ben a pünkösdi ünnepeket Kőrösfőn tölthettük el.

Ez az egyik legismertebb tisztán magyarok lakta település a Sebes-Körös forrásvidékén, a Ríszeg tető lábainál, Bánffyhunyadtól keletre 8 km-re és Kolozsvártól nyugatra 43 km-re, a nemzetközi műút mentén fekszik. Nevét a Sebes-Körös forrásáról kapta, országos hírét népművészetének, csodálatos varrottasainak, fafaragásának, népviseletének köszönheti. E vidék egy részét cifravidéknek is nevezik gyöngyös népviseletéről. A falu lakossága ma is - bár ma már egyre nehezebben - vendégfogadásból és hagyományaik ápolásából él.

Ezt a pár napot a családi vállalkozásban üzemeltetett Kovács vendégházban töltöttük el, ahol az igazi magyaros vendégszeretetet élvezhettük, megkóstoltuk tájjellegű, házias ételeiket, isteni mézes pálinkájukat.  A faluban minden házban ma is található úgynevezett tisztaszoba, amit nem használnak, életüket házuk másik részében hétköznapi és modernebb használati tárgyaik között élik.  Megcsodáltuk Kovácsék tiszta szobáját, ahol gyönyörű népviseletbe öltöztetett lány-és fiúbabákat őriznek üveges vitrinben. Élénk színűre festett, népi motívumokkal díszített bútorok, párnák, szőttesek, varrottasok gazdag választéka ékesíti a szobát. Ezek a tárgyak nagy szerepet kapnak esküvőkor, de sohasem válnak igazán használati tárgyakká. A fiatalasszony vagyoni helyzetét és rangját jelképezik. És hogy mennyire magyarok, mi sem bizonyítja jobban, hogy a családban a kisfiú magyar iskolába járt a faluban. Románul alig tudott és kicsit félelemmel töltötte el a gondolat, mi lesz ha másik iskolában, másik városban kell továbbtanulnia.
Ami engem igazi csodálattal töltött el, hogy a „varróasszonyok” gyönyörű kézimunkáik elkészítéséhez csak egy tűt, ollót és gyűszűt használtak. Ennyi eszköz elegendő volt ahhoz, hogy a hímzésen kívül pl. csipkét készítsenek párnáik szélére.
A férfiak pedig népi fafaragással foglalkoznak, mint a ház ura is. Esztergált sakkfigurákhoz díszes dobozt készítenek, széket, asztalt és más használati tárgyakat is. És a jellegzetes titokdobozt. Mi is vettünk egyet, de lehet, hogy most nem tudnám kinyitni.

Vasárnapokon és ünnepnapokon nagy szerepe van a falu fatornyos, fehérre meszelt református templomának. A falutól keletre egy domboldalon áll. Faorgonája, amely 1841-ben készült, ma is jó állapotban van. Faragott csillárját a gyülekezet faragómesterei készítették. A csodálatosan szép mennyezeti kazettákat Umling Lőrinc festette.
Minden család megünnepli a vasárnapot, amikor nem dolgoznak és a falu apraja nagyja ünnepi díszbe öltözve, templomba megy.

A tavaszi ünnepkör utolsó nagy ünnepe a pünkösd. Régi szokás, hogy a lányok pünkösdre kapnak új ruhát, sőt a korábban kapott új ruhákat is ilyenkor veszik fel először és az ünnep mindhárom napján más-más ruhába öltözve mennek a templomba. A frissen konfirmált lányok pedig ekkor veszik fel először a csodálatosan színpompás gyöngyös pártát. Mi magunk is szemtanúi lehettünk, hogyan válik hirtelen színes forgataggá a templomtér.