Facebook oldalam 500. “lájkolója”

Amikor Judit Kreatív oldalam látogatottsága növekedni kezdett és elérte a kedvelőim száma az 500-at, arra gondoltam, megajándékozok valakit közülük alkotásaim valamelyikével.
Nehéz volt kiválasztani, melyik legyen az a tárgy. Túl olcsót, egyszerűt, ne adj' Isten gagyit adni nem akartam. Azt gondolom, az igazi ajándék olyan, hogy belesajdul a szív ha oda kell adni, mert annyira kedves a szívünknek. Így esett a választásom erre a textilkeményítéses eljárással készített faliképre. A képet lepedővászonból, csipkéből, igazi szárított orchideából  és általam hajtogatott papírrózsákból készítettem.  A hozzávalókat kis "kompozícióba" rendeztem, aztán jól megszárítottam, festettem, antikoltam.
A sorsolást a férjemmel és fiammal végeztük, a neveket egy adatfilebe rendeztük és a gép véletlenszerűen választott ki egyet közülük. A szerencse Sz. Éva, nagykanizsai lakosnak kedvezett. Amikor tájékoztattam őt erről, azt gondolta csak valami ostoba átverés lehet. De végül sikerült kicsikarni a címét és elküldtem neki a csomagot, remélve, jó kezekbe kerül majd. Később egy gyönyörű levelet kaptam tőle, amiben nem győzte köszönetét és háláját kifejezni. Azt írta, ilyen gyönyörű kis ajándékot még soha senkitől nem kapott, igazi kinccsé vált számára. A nappalijában úgy helyezte el, hogy a beszűrődő napsugarak bearanyozták azt. Személyesen nem ismertük egymást, de váltottunk néhány levelet és kicsit betekintést nyerhettünk egymás életébe.
És, hogy miért osztottam meg veletek mindezt? Lassan egy éve már, hogy megdöbbenve olvastam facebook oldalán hozzátartozóinak bejegyzését, miszerint tragikus hirtelenséggel elhunyt szegény.  Pont annyi idős volt, mint én. El sem akartam hinni. Épp csak átsuhantunk egymás életén egy röpke pillanat erejéig. Mégis az öröm és boldogság szavak jutnak eszembe róla. Örülök, hogy élete utolsó időszakában valami nagyszerűt élhettünk át. Ezekért a pillanatokért jó élni.